0. nap: Budapest - Chicago

Reggel indulunk egy menetrendszerinti repülőgéppel az Amerikai Egyesült Államokba. Délután érkezünk meg Illinois állam fővárosába, Chicagoba. Megpróbálunk átállni a helyi időre, amely 7 órával kevesebb az itthon megszokottnál. Az esti program egyéni fakultatív városnézés, fényképezkedünk a 66-os út kezdetét jelző táblánál, majd a Willis Tower (volt Sears Tower) tetejéről csodáljuk meg a megdöbbentő kilátást (104 emelet magasságból). A bátrabbak kiállhatnak az üvegerkélyre, hogy a megdöbbentő magasságból fényképezzék a hangya nagyságú autókat a mélyben. A város az észak-amerikai zene egyik fellegvára, feledhetetlen élmény várja a fáradt utazókat.

 

 

Szállás: hotel Chicago belvárosban

1. nap: Chicago - Bloomington (Illinois állam, táv: 211 km / 131 mérföld)

Ma kezdetét veszi életed egyik legnagyobb kalandja!

 

 

Reggel túlságosan is korán magunktól ébredünk, mivel még nem sikerült megszokni az időkülönbséget. Délelőtt felkeressük chicagói partnerirodánkat, és átvesszük a Harley-Davidson motorjainkat, melyek társaink lesznek a hosszú, és feltétlenül izgalmas út során, a papírmunka intézése után indulhatunk is a várva várt túrára, délután egy kisebb bemelegítő távot motorozunk az első szálláshelyünkig. Órákig motorozunk, mielőtt magunk mögött tudhatjuk Chicago metropoliszt.

Első látnivalónk a Gemini óriás lesz, amely 1962 óta szolgálja ki az éhes utazókat, a Polka Dot Innben pedig James Dean, Elvis és Marilyn Monroe vár bennünket egy kólára. Odellben megállunk a régi benzinkútnál, ahol 1932 és 1966 között lehetett tankolni és ebben a faluban áll az a templom, amelyhez a 66-os út alatt egy alagutat fúrtak, hogy a hívek gond nélkül átjuthassanak a forgalmas úton az istentiszteletre. Manapság viszont csak mi leszünk ott. Pontiacban elidőzünk egy remek őszibarack pite mellett az Old Log Cabin Inn-nél, amit egyszerűen felemeltek és megfordítottak, amikor az új főút elkészült és a forgalom már ott nyüzsgött nyugat felé. A kukoricaföldek között a régi úton találunk egy aszfaltrajzot a 66-os út térképével. Itt szembesülünk az út hosszával: tulajdonképpen
még el sem indultunk...

Szállás: hotel.

2. nap: Bloomington - St. Louis (Missouri állam, táv: 396 km / 184 mérföld)

 

 

Ma is korán reggel ébredünk. Álmosan kortyolgatjuk a reggeli amerikai kávét, és próbálunk néhány falatot magunkba erőltetni, mint otthon, munkába indulás előtt. Ma megismerkedünk a gófrisütés rejtelmeivel is, reggelire ez a legfinomabb opció ebben a hotelben.

Hamarosan Atlanta (pici falu Illiniosban) felé pöfögünk, ahol Óriás Paul fogad minket egy gigantikus hot-doggal a kezében. Lincoln a következő állomás, ahol a világ legnagyobb szekerére csodálkozunk rá. Ez az a város, ahol az ember a gyerekeit szívesen felnevelné!

Hosszú és szép utakon robogunk tovább, mielőtt megérkezünk Carlinvillbe, ahol Angus Bailey szelleme a mai napig kísért a kocsmában. Vele szemben ez egykori kupiban (ma számítógép bolt) a tulajdonos megmutatja egy másik visszajáró szellem fényképét! Oda kellene érnünk délután kető óráig, ekkor bezárnak az éttermek. A kávéimádók tudnak itt finom nedűt fogyasztani.

Mt Olivban elhajtunk egy másik idős benzinkút mellett és megállunk a roncstelepnél, ami mögött ott a nyúl, aminek lovagolni nyulagolni lehet a hátán. Itt a nyúl mögött sírköveket fedezünk fel: X élt 2 évet, Y élt 3 évet: a bácsi kedvenc nyulai nyugszanak ott...

Átlépünk Missouri államba, St. Louis mellett átmotorozunk a Mississippi-folyón, ahol Amerika egyik legérdekesebb vidéke fogad minket. Északról láthatjuk a világ
leghosszabb gyalogoshídját, ami egykor a 66-os út aktív közlekedési hídja volt, de régen eljárt felette az idő...

Szállás: hotel.

3. nap: St. Louis - Springfield (Missouri állam, táv: 397 km / 247 mérföld)

 

 

Reggeli után fantasztikus kétsávos utakon motorozunk, majd megállunk egy Harley-Davidson kereskedésben, hátha valamit elfelejtettünk megvásárolni az indulásnál.

Délután Kubában is járni fogunk, itt látjuk a világ legnagyobb hintaszékét, sőt, átmotorozunk Libanonon is... A nap vége előtt megérkezünk a túra egyik legszebb vidékére, a Hooker's Cuthoz. Itt egy egész hegyen kellett keresztülvágni az utat, ami a 30-as években komoly technikai kihívást jelentett a mérnököknek. Itt szintén megfigyelhetjük az út szegélyezését: úgy gondolták, hogy a kifelé ívelő útszegély az úton tarthatja a járműveket. Hamar rájöttek a hibára, de már nem bontották vissza az út szélét.

Mindösszesen néhány km távolságban elénk tárul Devil's Elbow. Az 1870-es években a fakitermelők itt úsztatták le az árut, de a Big Piney folyó homokpadja állandóan megakasztotta a szállítmányt, ekkor kapta a nevet ez a csodálatos hely. Iszunk egy üdítőt a didis bárban; leszerelt tengerészgyalogosok társaságában: a mennyezetről rengeteg melltartó lóg le, és mindnek biztosan megvan a maga története...

Szállás: hotel.

4. nap: Springfield - Tulsa (Oklahoma állam, táv: 325 km / 202 mérföld)

 

A hosszú néptelen utakon robogunk egy darabig, majd beugrunk Gerryhez, aki egy régi benzinkutat üzemeltet. Igen szép számú lomot gyűjtött össze garázsában régi autók, motorok, gépek formájában: örömmel mutatja meg a kincseit!.

Átkelünk a múlt század 20-as éveiben készült Rainbow Bridge-en (Szivárvány-híd). A híd acélszerkezetét betonnal öntötték ki, a maga korában szenzáció számba ment, mára pedig ez az utolsó megmaradt példány az Egyesült Államokban. Mellette golyók lyuggatta STOP tábla. Ki is mondta, hogy keresztül utazik a 66-s úton, és belelő minden (...csúnyaszó...) táblába? Hmmm. Üvegrtigris!

A 66-os út csupán egy rövid szakasza, 13 mérföld érinti Kansast, majd átlép Oklahomába. Itt található a 66-os út leghosszabb távja, szintén itt született a 66-os út megvalósítási ötlete is. A táj változatos: a dimbes-dombos vidéken haladó utat tölgy és szilfák szegélyzik.

Vidáman dübörgünk a vadnyugaton át Oklahoma City felé. Az 1830-as években ezt a területet használhatatlannak nyilvánították, és rezervátum formájában felosztották öt indián törzs között - Choctaw (ezen a nyelven "Oklahoma" vörös férfit jelent), Chickasaw, Semiole, Creek, Cherokee, ők mind útban voltak a "civilizáció" déli terjeszkedésnél.

Miamiban (még Oklahomában vagyunk...) befalunk egy kakukkos burgert, megnézzük a motorosboltot, ahol ki van az a gép is állítva, amit Brad Pittnek akart megvenni Jolie, de ez a hely több pénzt ajánlott érte az árverésen!

Hamarosan megérkezünk a világ legnagyobb totemoszlopához, ezt egy nyugdíjas bácsi 10 éven keresztül építgette. Csodálatos utak következek: a kétsávos aszfalt lágyan követi a dombok gerinceit, ez a 66-os "hullámvasút". Érdekes látvány következik: bálna fürdik egy pici tóban. Az út hőskorában nem volt felfrissülési lehetőség, így az utazók tavacskákban úszkáltak. Ha még egy bálna is van a tóban...

Fáradtan érkezünk Tulsaba, ahol a szállodánk mellett egy igazi motoros kocsmában beszéljük meg a nap legszebb eseményeit.

Szállás: hotel.

5. nap: Tulsa - Clinton (Oklahoma állam, táv: 350 km / 217 mérföld)

Tulsat elhagyva áthaladunk az út legszűkebb hídján - ez csak egysávosra sikeredett - majd párhuzamosan motorozunk a régi 1920-as években épített úttal, több ponton rá is tudunk hajtani, és az útra benőtt bokrok/fák lombjait kerülgetve vezetünk nyugati irányba.

Arcadiában beugrunk egy fészerbe, aminek félkör alakú a teteje. A tulajdonos úgy gondolta, hogy a tornádóövezetben jobb eséllyel megmaradhat egy ilyen épület - már 100 éve áll...

Mellette ott a benzinkút, ahol kb. 500 féle (!) üdítőt árulnak. Eszeveszett ez az Amerika.

Oklahoma Cityn átmotorozva ismét egy eredeti dinerben pihenünk meg, ahol talán még a KIRÁLLYAL is találkozhatunk! Nyugati irányban elérjük a Póniló-hidat, ami arról kapta a nevét, hogy a hídpillérek pónilovakra hasonlítanak. A híd előtt vegyük elő a kamerát, érdekes lefilmezni, ahogy átmotorozunk rajta. Az út ezután ismét dimbes-dombossá változik, és a minősége sem a legjobb, de eddig még senki nem panaszkodott erre a 20 kilométeres szakaszra.

A nap záróakkordjaként megérkezünk Clintonba és meglátogatjuk a helyi 66-os múzeumot, ha sikerül időre a városba érkezni. Ha nem, akkor reggel nézzük meg, érdemes! Szállásunk a múzeum közelében lesz, ma egy mexicói étteremben vacsorázunk.

Szállás: hotel.

6. nap: Clinton - Amarillo (Texas állam, táv: 311 km / 193 mérföld)

 

 

A túra egyik legérdekesebb napja köszöntött ránk. Megérkeztünk Jockey Ewing földjére Texasba, bár csak elvétve lehet fúrótornyokat látni!

A nap első attrakciója a Nemzeti 66-os Múzeum, ez egy apró skanzen. Bemutatja az 1800-as évek életét a vadnyugaton. Kicsit tovább motorozva elérünk az élet-halál zónájába a 100. szélességi körhöz. A korabeli időkben a bankok nem adtak hitelt a tőlünk nyugatabbra található földek megvásárlásához, mert szerintük az már sivatag volt, és a farmokat biztos tönkremenés fenyegette, ugyan mi teremne meg a sivatagban? Ebben a faluban nem hagyhatjuk ki az apró ajándékboltot sem. Oltári idős házaspárral találkozunk, és ami ott vár bennünket...

Shamrock felé igyekezünk, ahol nem csak ízletes ebéd vár bennünket, de itt van a
U Drop Inn Conoco épület is, amely építészeti stílusa nagy szenzációnak számított a 30-as években. Odaérve egy vicces kiállítást látogatunk meg: a szögesdrót múzeumot. Több ezer típus, minta, történelem - és persze ajándékbolt. Lehet olyan övet vásárolni, amiben beépített szögesdrót van... Pár sarokra található Texas első benzinkútja, mellette néhány ottfelejtett régi autóval.

A következő megálló Groom, az elferdült víztorony messze van a Pisa-tól, de azért érdekes látvány. Ennél már csak a gigantikus kereszt érdekesebb ebben a faluban, amelyet 19 emelet magasra építettek, mérföldekről látható. Egyéb iránt ez a nyugati félteke legnagyobb keresztje.

Az este fénypontja, amikor megérkezünk a híres-nevezetes texasi "Big Texan" steak-házba, ahol az igazán bátrak benevezhetnek az ingyenes és gigantikus kb. 2 kg-os steak, valamint saláta és italmenü elfogyasztásába. Hogy mi ebben az üzlet? Az egészet 60 perc alatt kell eltüntetni a tányérról, ha esetleg mégsem sikerül, akkor bizony ki kell fizetni a 72 dollár + adó árát. Eddig kb. 20 000 ember próbálta meg, átlagosan minden ötödiknek sikerül is! A legfiatalabb 11 éves volt, a legöregebb 72, de van, aki már több, mint 20 alkalommal jeleskedett...

Szállás: hotel

7. nap: Amarillo - Santa Fe (New Mexico állam, táv: 485 km / 301 mérföld)

 

 

Indulás után 10 perccel meg is érkezünk a Cadillac farmhoz Amarillo mellett.

Fél óra múlva keresztezzük a 66-os út felét jelző táblát, a táv 1139 mérföld minden irányban, mi most innen indulunk! Finom a pitéjük, érdemes megkóstolni.

Harley-Davidson motorjainkat a commanche és tucumcari indiánok földjén vezetjük keresztül. Glenrio-nál belépünk New Mexico-ba és 60 perccel vissza is állítjuk az óráinkat, ez itt a "Mountain Time Zone".

Tucumcari városában elhaladunk a híres Kék fecske motel mellett, megnézzük a garázsban a klassz rajzokat és pár sarokra megállunk ebédelni, természetesen mexikói ebédet fogyasztunk egy tipikus mexikói étteremben.

Santa Rosában beugrunk az autómúzeumba, ahol szebbnél szebb verdák vannak kiállítva, a nagyrészüket meg is lehet vásárolni!

Ma este már Santa Fében hajtjuk álomra a fejünket.

Szállás: hotel.

8. nap: Santa Fe - Grants (New Mexico/Arizona állam, táv: 283 km / 176 mérföld)

 

 

Reggel délre fordulunk. Madridban körülnézünk egy picit, a "Faterok motoron" című film egy részét is itt forgatták (megrendelhető dvd). Érdekes egy hely, pont olyan, mint a filmen. Közel van Los Alamos, ahol kis szerencsével ufókat is láthatunk! Nehéz itt olyan emberrel találkozni, aki ne tudna előállni egy ufó sztorival...Madrid után szuper utak várnak ránk. Hűvös lehet, 2700 méter magasan vagyunk.

Megérkezünk Albuquerque városába, ahol egy jellegzetes dinerben étkezünk (web). Ha időnk engedi, akkor vásárolgatunk az aranyos óvárosban. Ez az egyetlen város, ahol a 66-os út keresztezni a 66-os utat.

A mai este Grantsban ér az este bennünket, príma étteremben vacsorázunk (itt sem kell kiöltözni).

Szállás: hotel.

9. nap: Grants - Holbrook (Arizona állam, táv: 355 km / 221 mérföld)

 

 

Első látnivalónk ezen a napon egy meglehetősen érdekes hely: jégbarlang a sivatagban. Kb. 10 perces sétára lesz szükségünk a hely megtekintéséhez, ha lesz időnk, akkor felmászhatunk egy tűzhányó tetejére is. A barlangoz kb. 1 km fekete murvás vulkanikus út vezet, ez nem aszfaltozott.

Ebédünket Gallupban költjük el a legstílusosabb étteremben, ahová egykor hollywoodi sztárok is jártak, sőt Ronald Reagan is megfordult már itt.

Aki ékszert szeretne vásárolni, az a legjobb helyen jár. Ebben a városban főleg kövekkel kirakott ékszerekkel foglalkoznak, az árak is itt a legolcsóbbak, sőt általában le lehet alkudni egy ékszer árát a felére. A legnagyobb bolt a Richardson's, amit egyben zaciként is funkcionál. Aki lónyerget vásárolna, az szintén ne menjen tovább.

Hamarosan meglátogatjuk a Petrified Nemzeti Parkot, ahol 200 millió éves megkövesedett fákat hozott felszínre az erózió. A parkon keresztülmotorozni 45 percig tart
(csodálatos utak), de ha van kedvünk, tovább is elidőzhetünk a holdbéli tájon. A legszebb részek a park túloldalán fekszenek, mint pl. a Kristályerdő, vagy a Szivárványerdő, itt egészen nagy kristályszerkezetű törzseket is láthatunk.

Estére érkezünk meg Holbrookba, ahol indián wigwamban töltjük az éjszakát! Ismét egy steak-ház vár bennünket vacsorával.

Szállás: motel.

 

 

10. nap: Holbrook - Flagstaff (Arizona állam, táv: 171 km / 106 mérföld)

Ma egy picit pihenősebbre vesszük az indulást, az első megállónk egy fura szuvenírboltban lesz, ami előtt egy óriás nyúl figyel a vendégekre. A nyúlnak itt is lovagolni nyulagolni lehet a hátán... A nyúl mögötti boltban a legolcsóbbak az ajándéktárgyak az egész út során, még régi rendszámtáblákat is lehet vásárolni.

Az úton ennél a lehajtónál semmi más nincs, csak ez a kis bolt a "nyúl" utcában. Érdekessége, hogy a tulajdonos volt egykor az autópálya építésénél a döntéshozó abban a kérdésben, hogy hol épüljenek meg a lehajtók...

Winslow városában megállunk egy percre azon a sarkon, ahol az Eagles 1972-ben megírta a "Take it easy" slágert! Hallgassuk meg!

Elmotorozunk a "Kráterhez"! 50 000 évvel ezelőtt egy gigantikus lyukat fúrt ide a becsapódó meteorit, majd beugrunk a "Walnut Canyonba", ahol
sziklába vájt indián lakásokat lehet egy séta keretében megcsodálni.

Szállásunk ma éjszaka Flagstaff városában lesz a legendás Museum Club közelében, kis szerencsével láthatunk "line dance" nevű táncot is, ez nekünk mindenképpen mulatságos szórakozásnak bizonyulna.

Szállás: hotel.

11. nap: Flagstaff - Williams (Arizona állam, táv: 259 km / 161 mérföld)

 

 

Kicsit nyomjuk a gázt és meg sem állunk a Grand Kanyonig. Csodálatos látvány tárul elénk. Az érdeklődők repülhetnek egy helikopteres kört a kanyon felett, garantáltan tátva marad mindenki szája az elénk táruló panorámától (ez a program időjárás függő!)

A csodálkozás után egy újabb csodálkozás következik: megnézzük a Grand Kanyon c. IMAX filmet (minden idők legnézettebb IMAX óriásformátumú filmje), a film kb. 30 perces és nagyon-nagyon széles vásznú...

Ez a nap csak a Grand Kanyonról szól, a déli perem mellett motorozunk lassan végig, majd délre fordulunk és Williamsben szállunk meg, ami szintén egy klassz városka sok szuvenírbolttal és kávézóval gazdagon ellátva.

12. nap: Williams - Las Vegas (Nevada állam, táv: 376 km / 235 mérföld)

Nyugat felé tartva megállunk Ash Fork falucskában, és találgatjuk, vajon hogyan került a borbélyüzlet tetejére a Cadillac?

Seligmanben egy különös boltban teszünk látogatást (az angol neve Rusty Bolt...), ahol addig nem látott szuveníreket lehet vásárolni, majd megreggelizünk a szomszédban Franknél. A jóleső pihenés után ismét motorra ülünk - tartunk az óceán felé. Mindösszesen 30 km után egy másik barlangot nézünk meg: 21 emelet mélyre egy lift szállít bennünket, a barlang egykor nukleáris menedékhelyként funkcionált, még mindig meg lehet nézni az ott felhalmozott ellátmányt. Itt található a világ legmélyebb lakosztálya is. A vezetett túra 25 percig tart.

Truxtonban egy, a 60-as évekből ottmaradt kávézóban hűsölünk és az út melletti régi autó ablakában elolvassuk, hogy merre is kell továbbmennünk. Hackberryben megnézzük az 57-es Korvettet, iszunk egy üdítőt és motorozunk tovább a sivatagban.

Kingmanben befalatozunk Mr Z éttermében, majd észak felé vesszük az irányt: irány VEGASZ!

 

 

Szállás: hotel a belvárosban

13. nap: Las Vegas - Victorville (California állam, táv: 468 km / 292 mérföld)

 

 

Ma viszonylag sokat utazunk egyenes utakon, a sivatag minden oldalról átölel, most nyugodtan bekapcsolhatjuk az mp3 zenéinket, időnk bőven lesz hallgatni a jó kis motoros dallamokat. A sivatagban is laknak emberek, mivel találunk néha postaládákat... Áthaladunk Bagdad (mindenképpen megállunk a Bagdad Caféban) vagy Siberia nevű falukon, Amboyban lesz a legdrágább a benzin (amit gáznak hívnak az USA-ban), ezért ha tudunk, elgurulunk Ludlowba, itt ebédelhetünk is egy finomat.

14. nap: Victorville - Los Angeles (California állam, táv: 183 km / 114 mérföld)

 

 

Kora reggeli indulás után az első megálló az üvegfarm. A tulajdonos időt nem kímélve teleüvegezte a kertjét...Viszünk is neki egy ungarische unicumost ajándékba.

Lassan beérkezünk a metropolisz Los Angelesbe, és az út végén megpillantjuk a Santa Monica mólót a jellegzetes körhintájával, ott, ahol az összes amerikai filmben a legszebb lányok görkoriznak.

Délután 3-ig kell leadni a motorjainkat, ennek megfelelően gazdálkodunk az idővel is. Az esti géppel indulunk haza, illetve aki maradni szeretne, az megteheti!

Talán fáj egy kicsit az elválás, de teljesült egy álom, mámoros érzés visszagondolni a végigdübörgött mintegy 4600 kilométeres útra!

 

Ennek az útnak létezik egy rövidebb autós verziója is - ha esetleg nem szeretnél motorozni!