Jelentkezz hírlevelünkre - ajándékok várnak!

Bejelentkezés

CTRL-D-vel a kedvencekhez!

Hírlevél feliratkozás:

 Csernobil a szellemváros

Kijev és Csernobil

*Még nics indulási dátum kiválasztva, érdeklődj irodánkban: 36-1-430-0832*

A részvételi díj tartalmazza: A szállást 3 éjszakára 3*+-os szállodában, kétágyas szobában reggelivel, 3 órás városnézést Kijevben, belépőjegy a St. Sophia Székesegyházba, egynapos kirándulást Csernobilban ebéddel, látogatást a Pechersk Lavra-ban, transzfereket a repülőtértől a szállodáig majd vissza.

A részvételi díj nem tartalmazza: a repülőjegyet, biztosításokat, egyéb belépőket, egyéb étkezéseket.

Utazás: menetrend szerinti járattal:

Ellátás: 3 reggeli és 1 ebéd

Részvételi díj: 309.900 Ft/fő minimum két fő együttes utazása esetén.

1 fő utazása esetén a részvételi díjon felül 149.900 Ft felár fizetendő.


Szállás: ***+-os szállodában, kétágyas standard szobában

Túravezetés: angol nyelvű

Korhatár: A zónába csak 18 év felettieket engednek be

Felelősség: Bár a csernobili kirándulás nem veszélyes (egy repülőgépen nagyobb sugárzásnak vagyunk kitéve, mint a Csernobili túra által érintett területeken), mindenki csak saját felelőséggel vehet részt rajta.

Járműtemető: jelenleg nem látogatható.

Csernobilról: (Részletek a Wikipediából)
A csernobili atomkatasztrófa: 1986. április 26-án történt. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében az eddigi legsúlyosabb katasztrófa. A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, kb. 200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le.

Az erőmű:A csernobili atomerőmű 18 kilométerre Csernobil várostól, 16 km-re Ukrajna és Fehéroroszország határától, Kijevtől 110 km-re északra. Az erőmű négy atomreaktorból állt, mindegyik 1 GW teljesítményű, és a négy reaktor együtt Ukrajna áramtermelésének 10%-át adta a baleset idején. Az erőmű építése az 1970-es években kezdődött, az 1. reaktort 1977-ben adták át, a három következőt 1978-ban, 1981-ben és 1983-ban. Két további, azonos teljesítményű reaktor állt építés alatt a katasztrófa idején. A reaktorok típusa RBMK-1000 volt.

A katasztrófa okai: A baleset okáról két, egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első, amely 1986 augusztusában jelent meg, egyértelműen az erőmű üzemeltetőit okolta. A második, 1991-ben megjelent elmélet szerint az RBMK reaktor tervezési hibájából következett be a katasztrófa, pontosabban a szabályzórudak miatt. Mindkét elméletet támogatják különböző csoportok, köztük a reaktor tervezői, az üzemeltetők és a kormány. Egyes független szakértők szerint egyik elmélet sem igaz teljes egészében.
Egy másik fontos tényező, ami hozzájárult a katasztrófához, az volt, hogy az üzemeltetőket nem értesítették a reaktor egyes hibáiról. Egyikük, Anatolij Sztyepanovics Gyatlov állítása szerint a tervezők tudták, hogy a reaktor bizonyos körülmények közt veszélyes, de szándékosan titkolták ezt a hibát. Ehhez hozzájárult még, hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem az RBMK típusú reaktorokhoz képeztek ki.
A kormány 1986 augusztusában kiadott jegyzőkönyve szerint az üzemeltetők legalább 204 szabályzórudat eltávolítottak a reaktorból, így csak 7 maradt benne (összesen 211 volt ebben a fajta reaktorban). A reaktor technikai útmutatói szigorúan tiltják, hogy 15-nél kevesebb szabályzórúddal működtessék az RBMK-1000 reaktort.

A katasztrófa: 1986. április 25-én a 4. reaktort ideje volt leállítani a rendszeres karbantartási munkálatok céljából. Úgy döntöttek, kihasználják a lehetőséget arra, hogy teszteljék, a reaktor turbinagenerátora képes-e arra, hogy a külső forrásból származó áram hiánya esetén elég elektromosságot termeljen a biztonsági rendszerek (különösen a hűtővízszivattyúk) működtetéséhez.
1:23:04-kor a kísérlet kezdetét vette. Az ellenőrzőpanelen semmi nem jelezte a reaktor instabil állapotát, és valószínű, hogy az üzemeltetők közül senki nem volt tudatában a veszélynek. A vízpumpákat ellátó áramforrást elzárták, és ahogy a turbinagenerátor vette át a működtetésüket, a vízmennyiség csökkent. A turbina lekapcsolódott a reaktorról, amiben nőni kezdett a gőzmennyiség. Ahogy a hűtőfolyadék kezdett felforrósodni, gőzbuborékok keletkeztek a hűtőcsövekben. A csernobili RBMK reaktornak magas a pozitív üregtényezője, ami azt jelenti, hogy a víz neutronelnyelő hatása nélkül a reaktor ereje gyorsan nő, működtetése egyre veszélyesebbé válik.
1:23:40-kor az üzemeltetők megnyomták az AZ-5 (Vészhelyzet elleni védelem 5) gombot, ami elindította az összes szabályzórúd azonnali visszaillesztését (scram). Nem tudni, hogy ezt azért tették, mert már észlelték a vészhelyzetet, vagy csak azért, mert befejezték a kísérletet és le akarták állítani a reaktort a karbantartás megkezdéséhez.
Mivel a szabályzórudak visszaillesztése sokáig tartott (18-20 másodpercig), a rudak üreges végei és a hűtővíz ideiglenes eltávolítása miatt a scram növelni kezdte a reakció mértékét. A túlzott energiakibocsátás a szabályzórudak deformálódását eredményezte. A rudak megakadtak, mikor alig egyharmaduk volt beillesztve, és nem voltak képesek leállítani a reakciót. 1:23:47-re a reaktor teljesítménye 30 GW-ra ugrott, a normális teljesítmény tízszeresére. Az üzemanyagrudak olvadni kezdtek, és a gőz nyomása egyre nőtt. Ez gőzrobbanást eredményezett, ami megsemmisítette a reaktor fedelét, összezúzta a hűtőcsöveket és lyukat robbantott a tetőbe.
A reaktort nagy mérete és a költségek miatt nem látták el teljes burkolattal, emiatt a radioaktív szennyezés a légkörbe került. Miután a tető egy része lerepült, az oxigén beáramlása, valamint a reaktor igen magas hőmérséklete miatt grafittűz tört ki, ami nagyban hozzájárult a radioaktív anyagok terjedéséhez és a környező terület szennyezéséhez.1:23:39-kor Csernobil területén enyhe szeizmikus mozgást észleltek, hasonlót egy 2,5-ös magnitúdójú földrengéshez. Ezt okozhatta a robbanás, de lehet teljesen véletlen is. A helyzetet bonyolítja, hogy a scram gombot egynél többször nyomták meg, és aki megnyomta, két héttel később meghalt sugárbetegség következtében.

Azonnali kríziskezelés: A tragédián súlyosbított a helyi vezetés hozzá nem értése és a megfelelő felszerelés hiánya. Mivel azokat a dózismérőket, amik ezt a méretű sugárzást is mérni tudták volna a robbanás elzárta, azt gondolták, hogy a reaktor sértetlen maradt. Nem vették figyelembe, hogy grafitdarabok és üzemanyag található mindenfelé a földön. Mikor hajnali 4:30-kor egy újabb dózismérővel mérték a sugárzást, ennek az eredményeit sem vették figyelembe, mert úgy gondolták, nem működik jól. A személyzet reggelig a reaktor épületében maradt, és megpróbáltak vizet szivattyúzni a reaktorba. Egyikük sem viselt védőöltözéket. Legtöbbjük, balesetet követő három héten belül meghalt.
Nem sokkal a katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre eloltani a tüzeket. Egyiküket sem értesítették arról, milyen veszélyesen radioaktív a füst és a törmelék. Hajnali 5 órára eloltották a tüzeket, közben több tűzoltót is magas sugárzás ért. A bizottság, akiket a kormány küldött a katasztrófa kivizsgálására, április 26-án este ért Csernobilba. Addigra ketten meghaltak és ötvenketten kórházba kerültek. Április 26. éjjelén, több mint 24 órával a robbanás után a küldöttség meggyőződött a sugárzás igen magas mértékéről, és el kellett rendelnie a reaktor elpusztítását és a közeli Pripjaty város kiürítését. A lakóknak a szovjet állam kb. tízezer rubeles kártérítést fizetett, és lakást adott.
Érdekességek: Több szemtanú, köztük két az erőműben dolgozó személy a robbanás előtt és után azonosítatlan repülő objektumokat látott Csernobil vidékén. Az erőmű dolgozói a robbanás bekövetkeztét követően is állítólag láttak egy fénylő repülő diszkoszt, amely közvetlenül megközelítette az égő reaktort. Ezt követően még évekig jöttek jelentések UFO-észlelésekről Csernobil körül.

A 30 km-es zóna a neve annak az Ukrajnában található és Fehéroroszországba is jócskán átnyúló, a Csernobili atomkatasztrófa után kitelepített területnek, melyet a katasztrófa utáni radioaktív kihullás a legnagyobb mértékben szennyezett. A zóna területe nem kör alakú, hanem a kihullás irányát figyelembevevő síkidom, melynek a Csernobili atomerőműhöz legközelebb eső pontja attól 30 km-re van, ugyanakkor nyugati irányban legalább 60 km távolságba is elnyúlik. Ez a 30 km-esen belül álló 10 km-es zónára is érvényes, ezutóbbi a legszennyezettebb, lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szolgálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az emberek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Egyes hatvan év feletti helyi lakosoknak engedte csak meg a kormány a visszatelepülést.
A zónát 1986-ban állították fel, a mai napig katonai őrizet alatt van, csak 18 év feletti személyek illetve csak ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárművek léphetnek be a zónába, külön engedéllyel.
A zóna területe főleg cézium, stroncium, plutónium és amerícium izotópjaival szennyezett. Egyes részeken a sugárzás már a normális szintre csökkent, bár sok helyen még mindig az egészségügyi határérték feletti értékek is mérhetők.
Turizmus: A ChernobylInterinform nevű ügynökség 1987 óta szervez túrákat ebbe a zónába szakemberek és újságírók számára, később ez a lehetőség a civilek számára is megnyílt. Teljeskörű ellátást (szállás és élelem) biztosít az érdeklődők számára, valamint a Kijevből érkezők oda- és visszaszállítását is vállalja.
A zónába látogatókat ott-tartózkodásuk során végig idegenvezetők kísérik, akik egyrészt a turisták testi épségéért felelnek, másrészt arra felügyelnek, hogy ne vandálkodjanak vagy lopjanak el bármit a látogatók. Személyi doziméter viselése az ott-tartózkodás során erősen ajánlott, az atomerőműben pedig mindenkinek kötelező.

Pripjaty

Pripjaty. kisváros Csernobil városától 16 km-re északra. Jelenleg elhagyott település, mivel tőle alig három kilométerre fekszik a csernobili atomerőmű.
A hely máig megőrizte a szovjet városok 1986-ban jellemző arculatát, mivel az atomerőmű-baleset óta semmit nem változtattak. Bár a városban mérhető sugárzást nagyrészt okozó céziumizotóp felezési ideje 30 év, hosszú ideig nem várható a lakosság visszatelepítése a felrobbant reaktor közelsége és a város erősen szennyezett környezete miatt.
Története: A települést 1970. február 4-én alapították, nevét a közelben található folyóról kapta. Pripjatyban nagyrészt az atomerőműben dolgozó munkások és családjaik éltek, kb. 49 400 lakos. A város területe 6,587 négyzetkilométer. A városi rangot 1979-ben kapta meg. A tervezett népességszám 75-78 ezer fő lett volna. 1986-ban a város lakóinak átlagéletkora 26 év volt. A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset miatt 1986. április 27-én a teljes lakosságot evakuálták, majd nem sokkal később több száz ember közreműködésével megkezdődött a város megtisztítása. Az első fázisban, 1986 májusában és júniusában az épületek külső felületét és az utakat többször lemosták, június végére a város 70%-ával végeztek. A következő fázis 1986 szeptemberében kezdődött, amely egyes városrészek teljes sugármentesítését foglalta magába. Ennek köszönhetően már decemberre a töredékére csökkent a szennyezettség. A munka a többi kerületben a következő évben folytatódott. 1988-tól folyamatosan végeztek a városban méréseket, és a balesetet követően legalább 10 éven keresztül speciális technikával rendszeresen mosták az utakat is. Idővel a füvet és a földet is kicserélték. Pripjaty jelképét, a filmszínház előtt álló Prométheusz szobrot, még 1987-ben az atomerőműhöz vitték át.
1989-ben a lakásokat még fűtötték állagmegóvás gyanánt, azonban 1990-re kikapcsolták a közműveket, csak a laboratóriumi méréseket végző dolgozók tartózkodtak a városban a hadseregen kívül.
1998-ban a még ott dolgozók is elhagyták a várost, az uszodát - az utolsó működő intézményt - is végleg bezárták.

A kitelepítés: A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset következményeképpen létrejött gamma-sugárzás mértéke 1986. április 26-27-én Pripjatyban egyes források szerint megközelítőleg 0,4-1,5 röntgen volt óránként, más források viszont óránként 6-7 röntgenről tesznek említést, ez utóbbi az atomenergiaipari dolgozók megengedett maximális éves adagját is meghaladja, ami 5 röntgen.
1986. április 27-én, 36 órával az erőműben történt baleset után megkezdődött a lakosság evakuálása. Egy volt lakos elmondása szerint aznap Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Az emberek semmit nem értettek, nem tudták miért mossák az utcákat, miért járkálnak a hadsereg emberei védőruhában, és alig egy órájuk volt a hivatalos rádióhír beolvasása után az összepakolásra. Nagyon kevesen voltak tisztában vele, hogy mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városba érkezett 1225 autóbusszal (nagy részüket a kijevi városi forgalomból hozták, de még Kárpátaljáról is érkezett két busz), 360 teherautóval, valamint a janovi vasútállomásra érkezett két, 1500 férőhelyes vonatszerelvénnyel evakuálták a 49 360 főt, példásan megszervezett akció keretében. Reménykedvén a visszatérésben, a lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és pár napon belül visszatérhetnek. Ebből kifolyólag azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz. A bútorokat, a ruhák nagy részét, a gépjárműveiket és a sugárszennyezetté vált háziállatokat nem vihették magukkal. (Állítólag a hátramaradt, később elvadult háziállatok lelövésével a környékbeli vadászokat bízták meg, akik április 29-ére végeztek is a munkával. A tetemeket a szintén szennyezetté vált gépjárművekkel együtt temették el.)
A lakosok többségét autóbuszokkal Kijevbe, illetve onnan később az újonnan megalapított Szlavutics városába szállították, a visszatérésre azonban a mai napig nem került sor. Voltak, akik nem akarták elhagyni a várost: 20 emberre találtak rá, akik lakásukban bújtak el, és állítólag két idősebb nő a kitelepítés után több mint egy hónapon keresztül sikeresen rejtőzködött pripjatyi lakásában, mire megtalálták és kórházba szállították őket.
1986 szeptemberében a lakók egy gyors látogatás erejéig visszatérhettek, hogy kisebb, könnyen mozdítható tulajdonaikat magukkal vihessék.
A Szovjet Hadsereg mentésben használt gumikerekű járműveit és helikoptereit, az egyéb könnyű technikákkal együtt - mivel erősen szennyezetté váltak - a külső övezet Rasszoha települése melletti azonos nevű roncstemetőjében helyezték el, a kitelepítéskor használt autóbuszokkal együtt. A város lakóinak személyes tulajdonait és legszennyezettebb gépjárműveit összegyűjtötték és a környéken elásták, még 1986-87-ben.

Pripjaty Novosepelicsi felé terjeszkedett, ám az építkezést félbeszakította a baleset, az épülő panelházakat félbehagyták, ma is úgy állnak, ahogy a munkások 1986-ban otthagyták a darukat. Pripjatyba tömegközlekedéssel autóbusszal, vasúttal, valamint hajóval lehetett eljutni (a Pripjaty folyón rendszeres hajójárat működött, mely egészen Kijevig szállította az utasokat).

A város napjainkban: Mivel a kitelepítés után eltelt néhány év során nyilvánvalóvá vált, hogy Pripjatyban egyhamar nem folytatódhat az élet, így nem foglalkoztak a szovjet jelképek eltávolításával sem. A mai napig fellelhető a 15 emeletes házakon a szovjet címer, a villanyoszlopokon a sarló és kalapács motívum.
A városban található körülbelül 13 500 lakás nagyrésze szinte teljesen ki van fosztva, illetve szét van verve: az ajtók tárva-nyitva, az ablakok betörve, a liftek leszakadva, a WC-k szétverve, a vakolat hullik, a tapéta mállik. A még ottmaradt nehezebben mozdítható tárgyak (bútorok, zongorák, tűzhelyek, kádak) is siralmas állapotban vannak. Szinte minden házban lehet egy-két könyvet, újságot találni a porban, vagy néhány fényképet, falinaptárt, de ennél több gyakorlatilag sehol nem maradt. Az óvodákban, iskolákban is még fellelhető a játékok és a tanszerek egy része. Az ott-lakók tulajdonának egy részét a hadsereg ásta el, másik részét fosztogatók vitték magukkal. Valamikor 1988 és 1990 között indulhatott meg a város lassú, de folyamatos kifosztása, ami a mai napig sem ért még véget. (1987 őszén még le voltak zárva a lakások) Sok, a kitelepítés utáni beltéri fényképen lehet látni, hogy gázálarcok hevernek szanaszét: ezeket is fosztogatók hozták elő a épületek pincéiből avégett, hogy a bennük lévő ezüstből készült szűrőt kiszedhessék és értékesíthessék. Legutóbb 2007 januárjában értek tetten turisták egy Kamaz teherautóval felszerelkezett radiátortolvaj bandát.
A térséget lassan visszahódítja a természet, az utakat, tereket benövik a fák, a mohatelepek. Némely házon belül már ki is hajtott pár bokor.
A katasztrófa utáni két évtized során a baleset következtében akut terhelést kapott állatok elpusztultak, a megmaradt állatokat részben elpusztították, részben szabadon maradva a természetes kiválasztódás végzett velük. Élet- és szaporodóképes állati mutációk, tartós genetikai torzulást szenvedett állatok statisztikailag kimutatható számban nincsenek. Épp ellenkezőleg, az emberek eltűnése a város környékének biodiverzitását növelte.
Az időjárás miatt az épületek állapota gyors ütemben romlik, 2005-ben elsőként egy iskola omlott be részlegesen. Állagmegóvás hiányában pár évtizeden belül az egész város erre a sorsra juthat.

Időeltérés: + 1 óra

Hivatalos nyelv: ukrán, orosz

Pénznem: hrivnya, 1 hrivnya=100 kopejka, 1 Euro= 6,2 hrivnya, 1 USD=5,5 hrivnya

Költőpénz: Minden utazó pénzköltési szokása igen eltérő. Egyes utazók többet költenek innivalóra és szórakozásra, míg mások inkább több emléket szeretnének magukkal vinni. Vedd figyelembe saját pénzköltési szokásaid (vásárlás, alkohol stb.) a költségek tervezésénél.

Utaslétszám: Nincs minimális utaslétszám megállapítva, akár egyedül is jelentkezhetsz az útra.

Néhány jótanács:
Hozz újratölthető elemeket, elemtöltőt (és adaptert, ha szükséges). Az elemek hihetetlenül mérgezőek és sok helyen utunk során nincsenek megfelelő gyűjtőedények
Kérjük, kérdezz, mielőtt fényképeket készítesz. Te sem nem szeretnéd, ha egy idegen közelítene hozzád, miközben a verandádon ücsörögsz. Ne feledd, látogatóban leszünk!

Magyarország Nagykövetsége Ukrajnában - Nagykövet:Tóth János
Cím:Ul. Rejtarszkaja 33. Kijev 01034
Tel: (00380-44) 230 8001 Fax: (00380-44) 272 2090
E-mail: hungary@kiev.farlep.net
Web: www.mfa.gov.hu/emb/kiev

Ukrajna Magyarországi Nagykövetsége - Cím: Budapest, XII. kerület, Istenhegyi út 84/B
Telefon: +36 1 355 2443

További vízum és országinformáció: Külügyminisztérium

Az utazás alatt érintett ország vagy országok: Ukrajna

Jelentkezés:

vagy a Jelentkezés menüpontban tudsz jelentkezni, vagy töltsd le a jelentkezési lapot és küldd el nekünk faxon vagy emailben. Az út árait itt találod.

Keresés

Szabadság szerint... Szabadnap nélkülMax. 1 szabadnapMax. 2 szabadnapMax. 3 szabadnapMax. 4 szabadnapMax. 5 szabadnapMax. 6 szabadnapMax. 7 szabadnapMax. 8 szabadnapMax. 9 szabadnapMax. 10 szabadnapMax. 11 szabadnapMax. 13 szabadnapMax. 15 szabadnapMax. 17 szabadnapMax. 19 szabadnapMax. 21 szabadnapMax. 26 szabadnapMax. 31 szabadnapMax. 36 szabadnap

Régió szerint... AfrikaAusztrália és ÓceániaÁzsiaDél-AmerikaÉszak-AmerikaEurópaKarib-térségKözép-Amerika

Ország szerint... ArgentínaAusztriaChileFranciaországHorvátországIndiaIzraelMagyarországMalajziaOlaszországPeruRomániaSzlovákiaUgandaUSA

Aktivitás szerint... Belföldi útSport-és kalandtúraAdrenalin túraKülönlegességKirándulásVároslátogatásEgzotikus útKörutazásEgyéb

Kalandtúrák (3)

Motoros túrák (2)

Egzotikus utak (3)

Borutak (1)

Körutazások (8)

Egynapos utak (3)

Belföldi utak (2)

Rendezvény út (5)

Városlátogatás (7)

Egyéb (6)